Az üzlet az eladó és a vevő által valamilyen elfogadott közös mértékegység (például tehén, búza, pénz stb.) egységeiben mérve hasonló- vagy egyenértékűnek tartott dolog és/vagy szolgáltatás elidegenítését és a tulajdonjog átruházását jelenti. Az aktus rendszerint nem fordítható meg, az eredeti helyzet nem állítható vissza, különösen, ha az adásvétel tárgya elfogyasztható, vagy megváltozik.
Az üzlet nem üzlet akkor, ha az eladó kényszer alatt cselekszik például szorult anyagi helyzetben van, nincs más választása, megromlik, megsemmisül az eladnivalója stb.), és ezt a vevő tudja és kihasználja. Az ilyen kényszerű tranzakció legrégebbi formája a rablás, ahol a rabló az elrabolt holmi fejében az áldozatok életét "hagyja meg" cserében.
Nem számít üzletnek az sem, ha az eladó nem jóhiszeműen jár el, vagy megtévesztő módon kereskedik, nem a sajátját értékesíti, nem az elfogadott minta szerint, vagy az előírt minőségben szállít stb.
A tisztességtelen üzlet a bíróságon támadható. Nehezen fogható meg azonban az a csaló, aki az üzletet a látszat szerint hülye módjára gyakorolja, vagy „antitempóban” cselekszik. Az ilyen, „csak rossz üzleti döntés alapján, józan ítélőképesség híján hozott lépésekkel” még ma sem tudnak mit kezdeni a törvényalkotók és az igazságszolgáltatás.
Üzletelésre mindig akkor nyílik alkalom, ha valami változik a környezetben, ezért például az állam igyekszik minden változást ellenőrzése alá vonni, hogy a változás kapcsán, annak egyszerű okán, abból jövedelmet szerezzen, lásd adó. (Régebben az embereknek fizetniük kellett, ha bementek egy városba, átmentek egy hídon; ma fizetniük kell, ha repülőteret használnak, lakást adnak el stb.)
forrás:wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése